Pécsi Playback színház

Visszatekintes a múltra...

Visszatekintés a múltra, játék a jelenben

2008-11-10

Pécsi Playback Színház – egy társulat, mely nézői spontán érzelmi, hangulati és történeti rezdülései alapján rögtönöz játékot. Őszinteség, nyíltság, aktivitás; mesélj valamit, mi megmutatjuk igazi valód! Avagy: hogyan képes négy színész improvizatív módon portrét festeni idegenekről?

Legutóbbi bemutatóját 2008. október 15-én tartotta a Pécsi Playback Színház a Dominikánus Házban. A téma: döntéseink; a cím: Válaszúton; a módszer pedig természetesen az improvizáció.
A játék hat ember köré csoportosul: négy színész, egy játékvezető és egy dalmester leheli élővé a néző sugallta etűdöt.

Maguk a színészek – négy, teljesen különböző karakterű ember – igen sokszínű palettáját festik a performansz lehetőségének; noha játékuk sok esetben teátrális karakterjáték marad csupán, és rögtönzéseik (nem titkoltan) sémaszerűen építkeznek – a sémákat pedig maga a játékvezető választja ki. Varga Éva, a játékmester moderátori szerepkörén kívül mint általános kommunikátor is funkcionál: ő a konferanszié, s a kapocs néző és produkció között. A Playback Színház e tekintetben elveti a megszokott konvenciókat; a játékvezető – de csakis ő – kommunikál a nézőkkel, akik, ha van kedvük a megadott instrukciók szerint történetet mesélni, megtehetik. Ha egy néző vállalkozik élményei elmesélésére, s kisétál a játéktéren található „narrátori székhez”, mind odafelé, mind visszafelé vezető útján – terápiás, egyben bátorító – tapssal kíséri lépteit a közönség s a társulat tagjai.

Az előadás mellérendelő helyett tehát alárendelő viszonyban, kauzális kapcsolatban áll közönségével. 
Noha a nézői közreműködés és kommunikáció, mint dramaturgiai koncepció játékuk szerves része, ambivalens elidegenítő hatásként érvényesül előadásuk külcsíne. Maga a tér két részre osztott; nézőtér és játéktér határozottan elkülönülnek egymástól – s a színészek konzerválják e különállást. Nem sétálnak a nézői szférába, nincs érintkezés, metakommunikáció, nincs valós közeledés. Noha e rögtönzéses játékmód pszichoszínházi alapokon nyugszik, terápiás jellege ellenére végig megőrzi a néző tradicionális, kukucskáló státusát.

Az előadásban mindenesetre szó esik szeretetről, halálról, szerelemről, elválásról, s utazásról is. A különböző emberek különböző történeteit hanggal kísért mozgásos improvizációkban ragadják meg a színészek – az őszinteséget mintegy játékukkal (s persze az elmaradhatatlan tapszivatarral) jutalmazván. 
Az etűdök atmoszférájának és a produkció hangulatának farkasrészében a zenész a felelős. A játékokat különböző hangszereken kíséri, színezi, ugyanakkor vezényli is le. Itt megjegyzendő az a hihetetlen koncentráció és egymásra figyelés, mely a társulat talán legfőbb erényének mondható. Nemcsak a színészek, de a dalmester is feszült idegekkel lesi – periférikusan – a másikat; annak minden rezzenésére reagál. Összességében teljesítményük úgy pulzál, akár egy élő organizmus. Az organizmus szervezetében pedig talán a zene a szív.

S a közönség? A közönség természetesen hálás. Nevethetett, tapsolhatott, mesélhetett, s néha bizony könnyekig hatódhatott. A következő előadásukra november derekán kerül majd sor.

Pécsi Playback Színház
Az előadások helyszíne Pécs, Színház tér 2. Dominikánus Ház, kezdés este 19:00

Komjáthy Zsuzsanna