Pécsi Playback színház

Tisztelt Pécsi Társulat!

Az OPT 2-n való szombati fellépésünk után kaptuk egyik nézőnktől a következő levelet:

"Bár nem vagyok egy jó levél író, és áradozni sem gyakran szoktam de most a hétvégi találkozó után valami még bennem maradt, ezt szeretném megosztani Veletek.

Vártam ugyan egy kicsit, hogy felindulásom csillapodjon, hideg fejjel tisztábban lát az ember. Hiába vártam :-)

Egy budapesti társulat (tanuló) tagja vagyok és türelmetlenül igyekszem elsajátítani eme pompás műfaj csínját-bínját, ezért mostanában egyre gyakrabban járok más társulatok előadásaira is, sok tapasztalatot és kellemes percet szerezve magamnak. Ez a találkozó is jó lehetőség volt, többen is felléptek és szép sikerük volt, de amit tőletek kaptam az számomra egészen elképesztő volt.

Szeretem a humort időnként nevetek is ha jó egy poén, meghatódni ritkábban szoktam de az, hogy rövid egy óra leforgása alatt időnként  a nevetéstől nem kaptam levegőt időnként pedig a nem létező zsebkendőm után kotorásztam... és mindezt gyors egymásutánban, hát ilyen nem túl gyakran fordul elő velem.

Nem hiszem hogy különösebben bizonygatnom kellene a dolgot, mert ha egy "szigorú" szakmai közönség egy emberként állva (vas)tapsol az a mi nagyvárosi, időnkét finoman féltékenykedő világunkban, igen komoly jelentőséggel bír.

Még egy adalék: előadás után egy másik társulatbeli kiváló játszótárs a következőt súgta a fülembe,

"Szakmai irigységet érzek, és ez eddig ismeretlen volt számomra" Ezen persze jót nevettünk, de a lényeget értitek.

Egy szó mint száz, a tőletek kapott közel egy órányi játék, zene, kopernikuszi fordulatot hozott az irányt illetőleg, amerre fejlődni szeretnék...

Minden jót kívánok az egész Társulatnak és a kis Jövevénynek is :)

Egy Playback rajongó"